Barlang

A sziklabarlang ezen oldalán eredetileg 1800 körül a svájci Habsburg egy kis mása számára volt hely fenntartva.

Widemann így írt 1805-ben: „A tó felső felén egy nyolc és negyven öl magas szikla áll, amelynek sötét nyílásaiban és kanyarulataiban egy még megépítendő várba lehet majd feljutni, amely az oly híressé vált Habsburg képmása lesz, és ezt a nevet is fogja viselni. Rahns Pinsel ősvárának elbűvölő látványai a lányunoka termeit fogják díszíteni, és a szikla fejedelmi barlangjában, amely a kastély udvarán keresztül kap fényt, az összes Habsburg császár mellszobra lesz kiállítva.”

Ezek a nagyra törő tervek nem valósultak meg, habár ebben az időben a tornatéren a Habsburg egy szétszedhető modelljét is bemutatták egy svájci soraival, amelyet nagy érdeklődéssel csodált meg a császári család. Ezzel összefüggésben Hohenberg építészt is megbízták a tervezéssel, amely aztán túlságosan költségesnek bizonyult a császári ház számára. Valószínű, hogy a nápolyi Mária Terézia császárnő korai halála vetett hirtelen véget ezeknek az elképzeléseknek.

Élete utolsó évében még egy másik projekttel foglalkozott. A pompeji romokat kívánta miniatűr formában felépíteni Laxenburgban.

GrotteFranzensburggal és Habsburggal ikonografikus ellenpontozást kapott volna Laxenburg parkja: Az „új-régi” erődítmény és a „régi-új” rom kiegészítette volna egymást, és együtt jelenítette volna meg a ház dicső történelmének érzelmes és izgalmas ábrázolását. Dialektikus módon jelent volna meg a dinasztia múltja, jelene és jövője egy festői, tavas vidéken. Érdekes, hogy a Franzensburg keletkezésének történetében a romosság kezdeti hangsúlyozása helyett a kiteljesedett újdonság jellemvonásainak tendenciája figyelhető meg, ami kétségtelenül összefügg a „Habsburg romjainak” megépítésére vonatkozó szándékokkal. A barlang ma a Habsburg romjai nélkül látható, és ezért jelentősége csökkent. Mégis fontos tanúja az 1800 körüli természet-művészet felfogásnak.

A barlang lábánál egy kis romantikus ereszkedő található, az úgynevezett Sophiental (Zsófia-völgy). Ez a mesés hely csak úgy, mint régen, ma is különösen gazdag volt botanikai kincsekben. Ma is megcsodálható itt többek között a keleti lucfenyő, a spanyol jegenyefenyő, a szíriai boróka és néhány tiszafa. A Zsófia-völgy közepén mindig is állt egy vérbükk, amelyet 2008-ban újraültettek a hely identitásának biztosítása érdekében.