Ez az 1760 körüli időkből származó szellős és varázslatos megjelenésű rácsos pavilon Mária Terézia egyik kedvenc tartózkodási helye volt, aki itt gyakran kártyázott. A vadászat istennője arra emlékeztet, hogy Laxenburg eredetileg fácánokkal, őzekkel és gémekkel teli vadászpark volt. A rokokó pavilon egy vadászcsillag közepén áll, amelyet itt a kerti dísz formájúvá esztétizáltak.
A zöld kerti ház (a Diána-templom jelenlegi neve Grünes Lusthaus) a kastélypark egyik legrégebben kialakított részének, az úgynevezett erdőcsillagnak a geometriai közepén áll. Ebből a kerti házból kiindulva 8 látótengely halad végig a kastélyparkon, ezek közül a legfontosabb az a tengely, amely láthatóvá teszi a kastélypark déli részén található Konkordia-templomot. Ez a kertépítészeti kialakítás még Mária Terézia császárnő idejéből származik, és teljes mértékben megfelel a kertekről alkotott barokk gondolkodásmódnak. A kastélypark tájának I./II. Ferenc császár idejében végrehajtott átalakítása ellenére is a múlt századi kertművészet fontos tanújaként maradt fenn számunkra ez az egyedi kialakítás.A zöld kerti ház közepén lévő ülőhelytől (amely a két világháború közötti időkig pompás körpad volt!) jó kilátás nyílt minden irányba, ugyanis a látótengelyek messze elértek az erdőcsillagon, a határos fasorcsillagon és a Konkordia-templomnak helyet adó angol kerten túlra, a szabad vidékre. A mödlingi templomra való kilátást szintén nagy becsben tartották. Ma ezen a tengelyen keresztül fenséges kilátások élvezhetők a kastélyparkban, és pontosan ez az egyedülálló hangulat teszi a zöld kerti házat kedvelt találkozóhellyé.