Tornatér

Ez a nagy négyszögletű tér – amelyet a régi irodalom „ónémet fajtájú körhinta térként” emleget – lényeges alkotóeleme a „lovagi tartománynak”, amely döntő módon változtatta meg, és új tartalmakkal gazdagította a régi parkot.

A lovagi kultusz fontos része volt a nyugati civilizációnak a 18. század második felében. Először a szabadkőművesek kezdték el magukat sötét korok fáklyavivőinek nevezni. Ezért a középkori lovagokat tevékenységeik nagy példaképének tekintették.

A bécsi „Strikte Observanz” (szigorú fegyelem) páholyban, amelynek feje Albert von Sachsen-Teschen herceg volt, ez a gondolat már a 18. század hetvenes éveiben megszilárdult. 1790-ben Seebensteinben megalakult a Wildensteiner Ritterschaft zur Blauen Erde (Wildersteini Lovagi Társaság a Kék Földhöz), amely titkos társaságként középkori szokásokat kívánt megvalósítani játékos formában.

TurnierplatzMár jóval a tornatér kialakítása előtt, amelyet 1798-ban kezdtek meg, 1791-ben lovagi átvonulásra került sor Laxenburgban, amelynek színpadias építészeti elemei a neogótika stílusformáit mutatták. A császári házaspár, illetve Michael Riedl itt tehát a helyi hagyományokhoz kapcsolódhatott, amelyeket a tornatéren a nép széles rétegei számára tartott rendszeres rendezvényekkel a 19. században is folytattak.

Ez a császári páhollyal, lovagi páholyokkal és nézőtribünökkel ellátott különleges létesítmény egyedülálló emlékmű a maga nemében. Joseph Parkfrieder sokkal később 1848–1849-ben létrehozott „Heldenbergje” során karolta fel a „lovagi tartomány” gondolatát és Laxenburg formai örökségét.